Úttalan utakon – Bevezető

Egyszerű élet

Telnek az évek. Ahogyan öregszünk, egyre gyorsabban. Behálóznak a mindennapos teendők, és mint pók az információs szupersztrádán, csak szőjük az életünket. Meg nem állva. Ha valami oknál fogva mégis kiszállunk abból a bizonyos mókuskerékből, akkor hamar megmagyarázzuk magunknak, hogy miért is kell még egy kis időre visszamászni.
Az emberek folyton hivatkoznak valamire. Hatalmas álmokkal élnek, de alapvető lelki igényeik kielégítése helyett rabszolgái lesznek mások vágyainak. Rabszolgái egy olyan életnek, amiben nem érzik jól magukat, csupán elhatározták, hogy végigcsinálják, és titkon bíznak abban, hogy idővel majd valami megváltozik.

Közel másfél éve megszólalt az a bizonyos belső hang:

– Elégedett vagy az életeddel?
– Kívülről nézve igen. Ellenben belülről mindjárt sikítok.

Azt éreztem, hogy újból túl sok lett a cafrang körülöttem. Ami bár abszolút ma-világi jelenség – bonyolult utak, felesleges vágyrendszer, sok hűhó semmiért – így nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy kütyük, információhalmazok útvesztői, ismeretlenek a közösségi médiákból, és az a rengeteg hasztalan kör idióták szüttyögésével hálózzák be életem hátralévő részét.
Kevesebbet akartam. Kiszakadni. Nem meglátogatni a Természetet, és néhány napra, hétre leválni a civilizációs köldökzsinórról, hanem együtt élni vele. A túlbonyolított létet felváltani egy rém egyszerűre. Olyanra, ahol a túlfejlődés okszerűtlen elemei és hatásai nem léteznek, nem szívják el az energiát, így jut idő és figyelem arra, ami valóban fontos.
Tehát visszatértem a puritán életbe. Hónapokon át az anyaföld volt az ágyam, a fák a falak, amik árnyékot adtak, a tavak és a folyók az ivóvíz és a tisztálkodás lehetősége, és sokszor még ennivalóért sem volt kedvem bemenni egy-egy településre, mert az erdő tele van éltető elemekkel. Nem volt kényelmes karosszék, ahonnan jártathattam volna a számat, ellenben a nesztelenség egy fa tövében, éjszakánként bámulva a végtelen teret levegőhöz juttatott.

Így telt el több, mint negyed év. Úttalan utakon átélt élményeimbe az elkövetkező posztokban bepillantást nyújtok, hangsúlyt fektetve az általam megélt tapasztalatra: minél egyszerűbb az élet, annál élvezetesebb.