Fókuszban a Természet A Turista Magazin hazai természetfotósokat bemutató sorozatában néhány kiváló férfi kollégám után ezúttal női természetfotós került bemutatkozásra, személyemben. A cikket itt olvashatjátok: Kalandozás Szabó Ilona titokzatos világában A fővárosban marketingesként dolgozó, húszas éveiben már szép karriert felépítő hölgy 29 évesen számolta fel addigi életét, és hátizsákos turistaként a világ több tucat országát fedezte fel, őrültségnek tűnő helyzetek sokaságát bevállalva. Egy sziklafalon lógva döntötte el: megtanul profi módon fényképezni. Hiszen aki sokat megy, sokat is lát, előbb-utóbb szeretne a táj részévé válni, a látványt átérezni, majd másoknak átadni. Képei nemcsak remek természetfotók, szép beállítások, jól elkapott pillanatok, hanem hangulatok. Kőkemény fotóművészet, annak is egy igen vadregényes tája, egy felfedezhetetlenül hatalmas kontinens, Ilona lelke az. Az öntörvényű, vagány utazó birodalma legszebb vidékei tárulnak fel előttünk is, amikor egy szép napot tölthettünk el az egyébként különösen közvetlen természetfotós hölgy társaságában. Mórahalom mellé utaztunk, a Csodarétre, ahol mocsári kardvirágok virágzásában gyönyörködhettünk. Ezt követően Ilona másik kedvenc magyarországi fotósterepére, a Fehér-tó vadvilágába vezetett utunk. Természetfotósunkkal munkahelyén, a budapesti családi manufaktúrában találkozutunk, ahol olyan üvegtárgyak készülnek, amelyek ugyancsak a természetszeretetről árulkodnak. Kicsi üvegállatkák: rókák, irizáló szárnyú szitakötők és színes madarak, Tiffany lámpák, ötletes dísztárgyak, sőt […] Read More
Az Év Természetfotósa versenyen fekete fehér kategóriában 3. helyezést kapott a Nyugalom szigetén c. szarvasbikát ábrázoló fotóm. Persze, persze… örültem. De az igazi meglepetést Édesanyám szerezte. – Ha felmész a színpadra, fogsz kapni egy különdíjat. – mondja Anyukám, amikor szólítanak. – De ott bontsd ki! – Anya, a színpadon nem szokás megnézni, hogy mit kaptunk – vetem oda gyorsan. – Nem érdekel! Ott bontsd ki! Átveszem az oklevelet, határozott kézfogás, és valóban kapok egy zacskót, amiben egy plüss doboz található. Felemelem a tetejét, és életem legnagyobb meglepetését veszem ki belőle: egy üvegből készült éppen ugyanolyan szarvasbika, mint amilyet én fotóztam Gemencen és nyertem most vele. Az átadóról készült video itt tekinthető meg: Read More
Jót beszélgettünk 🙂 Kissé nehéz volt több évtized történeteit bezsúfolni kettő órába, de Silvius B. Dabis mindent megold 🙂 1,5 című műsorban voltam vendég, ahol kitárgyaltuk a gyerekkorom élményeitől kezdve a csavargásaimon át egészen a természetfotózásig a fél életemet. A riport itt hallgatható meg: https://www.podomatic.com/podcasts/silvius182/episodes/2017-08-01T13_17_22-07_00 Read More
A nagy óriásról készített éjszakai felvételem a hónap asztrofotója lett a National Geographic-ban. Matterhorn – ahogyan én látom Szerelem első látásra, de az igaz szeretethez egy hegyet is meg kell ismerni, ugyanúgy, mint egy embert. Ahhoz, hogy feledhetetlen pillanatokat éljek meg, tudni kell, honnan közelítsem meg. Mikor mehetek hozzá közel, és mikor jobb csak a távolból szemlélni vagy éppen onnan sem, hanem magára kell hagyni. Fel kell ismerni, hogy lehet-e játszani Isten hatalmas játszóterén, szabadon rohanni fel a magasba, vagy okosabb meghúzni magamat és csendben várni. Kivárni, hogy a hegy úgy döntsön, kedve van a társaságomhoz. Van egy hatalmas különbség kettőnk között: én egy apró porszem vagyok a térben, a hegy pedig az a hatalmas erő, aki eldöntheti, hogy közel enged-e magához vagy egy óvatlan pillanatban kegyetlenül eltűntet a Föld felszínéről. Örökre. De nem reménytelen a barátság. Sok időt, türelmet, tudást és legfőképpen alázatot kíván. Nagy művészet hallani a táj szavát. Ehhez lélek kell. Szeretet és alázat. A National Geographic májusi számban megjelent cikk itt olvasható: http://www.ng.hu/Fold/2017/05/31/2017.-aprilis-asztrofotoja-A-Matterhorn-csillagives-arca Read More
2017 februárjában sikerült eljutnom kedves kisbarátommal és a fényképezőmmel a Dolomitok egyik legimpozánsabb helyszínére, a Három Nővérekhez, ahol elkészíthettem első hegyi asztrotájfotómat. Turista Magazin-ban megjelent cikk a fotós túrámról: http://www.turistamagazin.hu/teli-drei-zinnen-kaland-egyedul-egy-kiskutyaval.html Read More
A legszebb magyar természetfotókat felvonultató, 41 képből álló kerítéskiállítás nyílt a Várkert Bazárban. A 26 hazai természetfotós művein keresztül sokszínű módon és stílusban köszön vissza a tárlat témája, a víz. A kerítés kiállítás tematikáját a november 28-30 között megrendezésre kerülő Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 inspirálta, amelynek mottója ”A víz összeköt”, s amelyet Áder János Magyarország köztársasági elnöke, a Vízügyi Elnöki Testület tagja fővédnöksége alatt rendeznek meg. Cikkek és riportok: https://www.facebook.com/milan.radisics/videos/vb.100000050621735/1354173724594302/?type=2&theater http://hvg.hu/nagyitas/20161122_water_summit_kiallitas_vakert_bazar_nagyitas http://maimanohaz.blog.hu/2016/11/22/viz_a_legszebb_magyar_termeszetfotokon Read More
3:58-at mutatott az órám, amikor beestem a lüneni Heinz Hilpert Theater épületébe. Bűbájos néni az információs pultnál, akihez az első kérdésem csak ennyi volt: – Kérem szépen, kutya bejöhet ide? – Mekkora? – kérdi a néni. – Kicsi. Méreget a néni, néz rám, majd hirtelen ovációba fakad: Á, Te vagy az Ilona a kiskutyával és a madárral a fotón! A fesztivál több részből állt. Először egy úgynevezett „meet and greet” állófogadáson megismertük egymást, és útbaigazítást kaptunk a díjátadón való teendőinkről. Majd ezt követte a ceremónia a színházteremben. Rengetegen voltunk, több száz ember Európa különböző országaiból, természetfotósok, vendégek, sajtó és némi ráhatás után a főszervező és a tulajdonos engedélyével, Arthur, a kutyám is részt vehetett a gálán. 7. kategória: Ember és Természet. Először levetítették a magasra értékelt fotókat, aztán pici csend, várakozás, és ott volt a 2014. nyarán készített fotóm a kivetítőn, ahol a fiókáit védő hattyútól igyekeztem kutyámat védeni a Balatonban. Hatalmas nevetés a közönségtől, amit természetesnek vettem, hiszen a korábban levetített művészi fotográfiákhoz képest ez beszédesebb volt. Majd nagy taps, amikor kutyával jelentem meg a színpadon. És innentől övé lett a főszerep….. never ever was a dog on this stage – mondta a konferanszié. Bár, elmeséltem, hogy […] Read More
Egy évvel korábban Édesanyámmal mentem el a VM díjátadó ünnepségére. Nagy csodálattál néztem, hogy milyen sok jó fotós, és mennyi rendkívüli szép felvétel. Majd Anya csak ennyi mondott: – Akár a te képeid is lóghatnának itt… – Tényleg? A barátaim az élő tanuk, hogy semmi mást nem szerettem volna, csak hogy egyetlen képem legyen a falon. Csak, hogy Anyukám büszke lehessen rám. Ehhez képest még az évkönyv borítójának helyét is megkapta a rókás felvételem, és közel egy tucat fotóm került a kiállítás falára. Read More
Békaszerelem? Széllel festett pipacsok? Őrjöngő hattyú? Igen, az én képeim. Mint egy család, lassan olyanok vagyunk. Olyanok ezek a képek, mintha a gyerekeim lennének. Saját alkotások, részletek az életemből. Örülök, hogy megoszthattam veletek, és mind díjat nyertek az Év Természetfotósa pályázaton 2015-ben. Az eseményről az Index tudósított: http://index.hu/nagykep/2015/11/03/canon_az_ev_termeszetfotosa_2015/ Read More
Az a megtiszteltetés ért, hogy fotós pályám igencsak kezdetén díjat vehettem át egy nemzetközi versenyen a TransNatura szervezésében Sepsiszentgyörgyön. Demeter János, a Vadon Egyesület igazgatója beszéde után került sor a díjátadóra, majd Máté Bence hiányában – aki az első helyezett lett – rám maradt a feladat, hogy interjút adjak a kolozsvári tévének. Mindenkinek kívánom, hogy pályája elején legyen akár csak egyetlen ilyen fantasztikus napja, mert az a vendégszeretet, bizalom, tisztelet, amit az erdélyi csapattól és barátaimtól ott kaptam, nagyot lendített a tudaton, hogy fotóznom kell, hogy érdemes alkotni. Cserébe írtam egy cikket, ami a TransNatura 2014-15-ös évkönyvében jelent meg. „Természetfotósnak lenni nem más, mint legális őrültség Mindenek előtt köszönet tehetséges fotós barátaimnak, akik minduntalan mondták, hogy hangulatos fotóim vannak, tessék velük pályázni. Legnagyobb köszönet pedig a Vadon Egyesületnek, aki idén második alkalommal is természetfotó pályázatot hirdetett. Így kerültem Sepsiszentgyörgyre, a TransNatura Nemzetközi Természetfotó pályázat díjátadójára, ahol a Kimerülésig c. szerelmeskedő békáim 3. helyezést értek el. A békák mellett kiállításra került Érzékeny szálakon c. pipacsokat ábrázoló fotóm és természetesen Arhur kutyám is, aki megmenekült a hattyútámadás elől az Elemi Ösztön c. felvételen. Mégis amire a legbüszkébb vagyok, hogy az egyetlen nő természetfotós voltam, rajtam kívül […] Read More
