Rólam
Az élethez kell egy kis őrültség, avagy önéletrajz a magam módján
Hogy hol tanultam? Legtöbbet a hegyekben.
Hogy kitől? A kegyetlen, mégis csodás természettől.
Hogy hány éves vagyok? Talán 5.
Mennyi buta kérdés…. Hiszen az vagyok, amit alkotok. Amit teremtek és létrehozok. Amit magamból a világnak adhatok.
20 éve még „normális” voltam. Lediplomáztam, és szép nagy cégeknél dolgoztam, ahol olyan hosszú titulust írtak a névjegykártyámra, hogy majdnem elhittem, nagy ember vagyok. De az élet megtanított arra, hogy mind apró porszemek vagyunk csupán. Ma itt, holnap lehet, máshová fúj a szél. Így inkább - szó szerint - világgá mentem.
8 éves csavargásom során közel 60 országba jutottam el. Egyedül, hátizsákkal a nagyvilágban, majd kötéllel a hegyekben olyan szoros kapcsolatba kerültem a természettel, hogy rádöbbentem: soha többet nem akarok élni nélküle.
A világ, ami elém tárult határtalan volt. Szabad, lehetőségekkel teli és tanulságos. Hamar megtanultam, hogy felesleges Istennel játszani, mert képes olyan helyzetet teremteni, ahonnan már nincs visszaút. Soha többet. Kegyetlen világ az, mégis igazságos. Alázatért, türelemért és kitartásért olyan pillanatokat nyújt, amelyek nem csupán mélyen a retinámba égnek, de örökre rabul ejtenek.
Aki egyszer ebbe a világba belekóstol, megízleli a pokol mélyét és a menny magasságát, aligha akarja élete hátralévő részét ismét közel az origóhoz, a part biztonságos szakaszát el nem hagyva élni. Inkább kockáztatok, inkább túlvállalok. És bár annyi kényelmetlenséggel jár így az élet, mégis a pillatok, amelyeket a természet nyújt, mindenért kárpótolnak.
Ezeket a pillanatokat igyekszem rögzíteni. Kellő elszántsággal, kitartással és egy nagy adag sususággal újra és újra útnak indulok, hogy jó magasra vagy mélyre érjek, ahol szabadjára engedve lelkem minden rezzenését, alkossak. Lelki és képi világ egyben, megálmodni majd elkészíteni egy képet – ez lett az én életem.
Szeretnék a fotóimmal és a beléjük rejtett érzelmekkel és gondolatokkal tudatot formálni. Erőt adni másoknak. Hogy legyünk újból nyitottak, hogy ne féljünk úgy élni, ahogyan valóban szeretnénk. És mindig higgyük el, hogy bármi sikerülhet. Bármi, amit megálmodunk.
A természet harmóniája pedig szolgáljon mintául, hogy bár néha beborul, és villámokat szórnak ránk az égiek, de aztán mégis újra előtör a fény. Csak soha ne add fel!
Az én sikerem annyit ér, amennyit te ki tudsz venni belőle. Így ha reggel arra ébredsz, hogy fejed felett fújja a szél a pipacsaimat, vagy ezernyi hófehér virág nyílik a hegyek között a réten, talán megállsz egy percre, és megérted, hogy semmi sem értékesebb, mint te magad és egy újabb értékes, boldog nap a természet csodái alatt.
Sorry, the comment form is closed at this time.